Túlélni a fejlődést A Zöld-foki Köztársaság gazdasági perspektívái

Saved in:
Bibliographic Details
Main Author: Hrabovszki Dorottya
Other Authors: Gulyásné Dr. Csekő Katalin
Format: Thesis
Kulcsszavak:Zöld-foki Köztársaság
Nemzetközi szervezetek
Egyezmények
Gazdasági fejlődés
Gazdasági elemzés
Gazdasági válság 2008
Online Access:http://dolgozattar.uni-bge.hu/13456
Description
Abstract:A Zöld-foki Köztársaság egyrészről egy kicsi, gazdaságilag törékeny és érzékeny ország, szerencsétlen domborzati helyzettel és mezőgazdasági megművelésre csak kismértékben alkalmas talajjal, víz, ásványkincsek és nyersanyagok híján, kicsi népességgel. Másrészről vannak természetesen előnyei is: földrajzi elhelyezkedése miatt jó logisztikai csomópont lehet, a megújuló energia tekintetében pedig kimagasló tartalékai vannak, továbbá tájai és időjárása miatt jó turistacsalogató. Az ország gazdasága védtelen a külső sokkhatások ellen, segélyekre, külföldi tőkére, emigránsok hazajuttatott jövedelmére szorul. Portugáliától 1975-ben függetlenedett, szabadságát egyből egy 300 000 USD értékű hitellel indította. Csatlakozott a sokat bírált Loméi Egyezményekhez, s azon szerencsés nyolc ország között tudhatta magát, aki bizonyíthatóan profitált az Európai Gazdasági Közösséggel kötött megállapodással. Az ezredfordulón az egyezményeket felváltotta a Cotonoui Partnerségi Megállapodás. A szigetországot 2007-ben (a világon másodikként) a fejletlenből a fejlődő országok közé sorolták. Így azonban sokat veszített: kedvezményes piacralépési lehetőségeket, segélyeket, vám és kvótamentességet stb. Négy éve volt felkészülni a változásokra, szerencsére 2011-ben, négy nappal a tranzitidő lejárta előtt, az első afrikai államként megkapta a GSP+ (General System of Preferences+) elbánást az Európai Uniótól, így újból kedvezőbb helyzetbe került. Ezáltal megoldódott a piachoz jutás kérdése, a segélyek azonban továbbra is hiányoztak az államkasszából. A pénzt külföldi működőtőkéből pótolták, így nemcsak a büdzsé nem került erősen mínuszba, hanem az ország gazdagodott üzleti kultúrával, know-how-val és infrastruktúrával is. A tőkevonzásban a legnagyobb szerepet a politikai stabilitás jelentette: az ország vezetése teljesen együttműködött a legnagyobb szervezetekkel, pl. WTO, ENSZ, tanácsokat fogadott el az Európai Uniótól, az Afrikai Banktól, az ECOWAS-tól. Ez a fajta szellemiség biztosította azt a befektetőknek, hogy a zöld-foki vezetés mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a lehető legjobb környezetet nyújtsa a gazdasági fejlődésnek (pl. liberalizáció, privatizáció, vám és adókedvezmények, szubvenciók, egyablakos ügyintézés, transzparencia, földbirtoklás engedélyezése külföldieknek stb.) Összességében arra a következtetésre jutottam, hogy a túlélés záloga a stabilitás, a kiszámítható gazdasági környezet teremtése, illetve a transzparens és megbízható politikai akarat és vezetés.