A Magyarországi Tízpróba Magyarország Kft. És A Brit Decathlon Uk Ltd. Cégek Összehasonlíthatóságának Biztosítása A Cégcsoporton Belül

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Demeter Ildikó
További közreműködők: Simon Dr. Szilvia
Dokumentumtípus: Diplomadolgozat
Kulcsszavak:befektetett eszközök
hibafelderítés
hibaforrások
hibastatisztika
konszolidáció
konszolidált beszámoló
konszolidált eredmény kimutatás
leányvállalatok konszolidálása
nemzetközi összehasonlítás
Nemzetközi Számviteli Standardok
összehasonlítás
összehasonlító elemzés
számviteli politika
számviteli szabályozás
teljeskörű konszolidáció
Online Access:http://dolgozattar.uni-bge.hu/26989
Leíró adatok
Kivonat:Sokan, akika szakmában dolgoznak, elfelejtik a legfontosabb kérdést munkájuk során. Miértis csináljuk “ezt”? Függetlenül, attól, hogy milyen területén dolgozunk apénzügynek, legyen az számlázás vagy banki utalások könyvelése, vagy akár egycég pénzügyi igazgatójaként befektetési döntések meghozatala. Ha csak aszemélyes indíttatásaink jutnak eszünkbe, akkor is jó a válasz. A profitért.Ezért dolgozunk mind, vagy legalábbis a legtöbben, hogy a befektetett energiánkmegtérüljön és cserébe fizetést kapjunk. De pont így, egy élőszervezethezhasonlóan működnek a vállalatok is, és ugyanígy a vállalat tevékenységének amegtérülése a cél, profit termelése. Ahhoz pedig, hogy a cég tudja, sikeres-eebben, sajnos nekik nem olyan egyszerű ránézniük a bankszámlájukra és ezteldönteni, mint a legtöbb személynek. A pénzügyi beszámolók célja, hogy avállalat vagyoni, pénzügyihelyzetét és eredményességét bemutassa, és mind, akik a számvitelben vagypénzügyben dolgoznak, azzal a közös céllal teszik ezt, hogy ez a beszámolópontos legyen, hogy ez alapján helyes döntéseket tudjon hozni a cég. A legtöbb esetbenazonban nem elég csak a saját pénztárcánkba belekukkantani. Ahhoz, hogyértékelni tudjuk a saját teljesítményünket szükségünk van valamilyenreferenciára, összehasonlításra. Ha mind máshogy mérjük a gazdagságunkat, akkorez lehetetlen. A verseny egyre nagyobb arénában zajlik, a globalizációnakköszönhetően már nem mindig elég csak a saját országunkban stabilnak lenni. Éscsak a saját országunkban működő cégekhez hasonlítani magunkat sem elég már.Legfőképp olyan cégeknél elengedhetetlen egy közös standard létrehozása, aminemzetközileg is alkalmazva van, amelyek számtalan országokban működnek. Alapesetbenez a standard mindig az anyavállalat országában alkalmazott számviteli törvény,de mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha ezek a törvények megegyeznének?Mennyivel könnyebb lenne összehasonlítani az összes céget, ha ugyanazok astandardok szerint lennének értékelve? Kutatásom tárgyaként azért a Decathloncsoportot választottam, mert már több éve, több országában is dolgoztam ésmindig is érdekeltek a cégen belüli különbségek.A kutatásfő kérdése, hogy hogyan biztosítható a két különböző országban működő, de egyvállalatcsoporthoz tartozó társaság pénzügyi beszámolóinakösszehasonlíthatósága? Mik azok a folyamatok, eszközök, szokások, melyeksegítik a lokális pénzügyi csapatokat abban, hogy egységesen értékeljék amérlegeiket és eredményeiket? A kiinduló hipotézis, hogy akármilyen egységes,jól strukturált és szigorúan ellenőrzött is a konszolidáció folyamata,elkerülhetetlen, hogy bizonyos mértékben hibákat tartalmazzon. Mivel a vállalatcsoportlegtöbb költsége, befektetési döntései, human erőforrás döntései azárbevételtől függnek, ehhez viszonyítva a kutatás során mindkét vállalatbantalált hibákat az árbevétel egy százaléka alá becsültem. A kutatás sorángyűjtött kvantitatív és kvalitatív eredmények során a kutatás témája kicsitelkanyarodott a szigorúan csak a konszolidációs feladatok ellenőrzésétől. Mivelazt fedeztem fel, hogy a konszolidációs folyamat legtöbb tevékenységeautomatikus, illetve szigorúan kontrollált rá kellett jöjjek, hogy a két cégközött a legnagyobb különbséget a lokális tevékenységeik során található hibákokozzák. Vagyis hiába értékelik át azonos standardok alapján a mérlegeiket, haa mérlegbe eleve rosszul becsült értékek, pontatlanságok kerültek, melyekközvetlenül hatással vannak az eredményükre is. Mivel a magyar társaságnálsokkal szigorúbbak a lokális törvények, ilyen hibákat leginkább a britvállalatnál tudtam beazonosítani és számszerűsíteni az eltérés mértékét. Akvalitatív adatok eredménye alapján a hipotézis elfogadtam, ugyanis az összestalált hiba abszolút értéke sem érte el az árbevétel 0,16 %-át. A kutatásnakazonban jelentős korlátai vannak, hiszen a teljes populációból, vagyis az egészfőkönyvnek, mindössze 0,16%-át vizsgáltam meg, és csak azokban aszámlákban, ahol az interjú során, vagy saját tapasztalat alapján derült ki,hogy eltérések, hibák lehetségesek. Így a minta nem reprezentatív és ahipotézis elfogadása sem tekinthető statisztikai szempontból helyesnek, akutatás során azonban sok olyan konklúzió is született, ami kvantitatív adatoktámogatása nélkül is nagyon jó gyakorlatokat mutat be a konszolidációsfolyamatok egységesítéséhez és betekintést kínál az olvasónak a magyarszámvitel és a nemzetközi számvitel közötti számtalan eltéréshez egykereskedelmi cég könyvein keresztül. Azonban a végső konklúziót, hogy érdemes-ea pontos összemérhetőség érdekében minden tevékenységet szigorúan kontrollálni,vagy hatékonysági szempontból bizonyos flexibilitást engedélyezni, ahol ez nemtörvénybe ütköző, még ha ez torzítja is minimálisan az eredményt: ezt már azolvasóra, vagy a következő témában kutatóra bízom. A válaszhoz azonban ajánlom,hogy a már említett „miért is csináljuk ezt?” kérdést feltegyük magunknak. Apontos összemérhetőség biztosításáért, vagy a profitért?