Tudatosság a családi vállalkozások utódlásának folyamatában
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | családi vállalkozás családi vállalkozások generációváltás kis- és középvállalkozás - KKV kisvállalkozások |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/29076 |
| Kivonat: | Dolgozatom során olyan probléma megoldásának kutatása volt a célom, amely a magyar kisvállalkozások életében napjainkban jelen van. Így esett a választásom az utódlással kapcsolatos nehézségek feltárására, és az ezekre adható lehetséges válaszok azonosítására. Szakdolgozatom kutatási kérdése a következő: Hogyan zajlik egy családi vállalkozás tudatos átörökítése, és milyen kihívások azonosíthatók az utódlási folyamat során? A kutatás elején megfogalmaztam néhány kutatási alkérdést, melyekre munkám során választ kerestem: Mikor aktuális egy hazai elsőgenerációs családi vállalkozás életében az utódlás? Hogyan éli meg az előd és az utód a generációváltás folyamatát? Sikeres utódlást követően az előd részese maradhat-e a vállalat életének, és ha igen, akkor milyen szerepet tölt be? Szakdolgozatom első részében szekunder kutatás során tanulmányoztam a témát tárgyaló szakirodalmat, könyvek, disszertációk, szakcikkek, publikációk, tanulmányok és internetes források formájában. Ezek alapján ismertettem a családi vállalkozások definícióját, beazonosítottam gazdasági jelentőségüket. Megvizsgáltam az elméleti utódlási modellek lépéseit, és elemeztem az utódlás időszakát az előd és az utód nézőpontjából egyaránt. Elméleti szinten azonosítottam a felmerülő nehézségeket, kihívásokat ebben a konfliktusokkal terhelt időszakban, és tanulmányoztam az utódlást követő időszakot. A téma gyakorlati áttekintéséhez empirikus kutatás során készítettem félig strukturált interjúkat a vállalkozások utódaival és elődjeivel. Előre elkészített interjúkérdések kapcsán érdeklődtem a családi vállalkozásokban zajló utódlási folyamat körülményeiről, melyekre kapott válaszokat dolgozatom során részletesen ismertettem. Kutatásom során az utódlási folyamattal kapcsolatos levont következtetéseim az alábbiak: A vállalkozások aktuális vezetői egészen gyermekkoruktól (vagy a vállalkozás alapításától) kezdve részesei a családi vállalkozás életének. Többségük számára nyilvánvaló volt, hogy a vállalkozás tagjaként képzelik el a jövőjüket. A megkérdezettek körében az utódlási folyamat (egy vállalkozást kivéve) lezártnak tekinthető. Ez a vizsgált esetekben abban nyilvánul meg, hogy az utódok hivatalosan a vállalkozások ügyvezető igazgatói. Fontos megjegyezni azonban, hogy ez nem jelenti az előd teljes visszavonulását, az esetek többségében a mai napig részt vesznek a vállalkozások életében. Szerepük, betöltött pozíciójuk azonban eltérő. Ez egyfelől biztonságot nyújt az utódok számára, más aspektusból megközelítve azonban számos konfliktusforrást jelent. Kutatásom során azt tapasztaltam, hogy az elődök a stratégiai, illetve a pénzügyi döntésekben továbbra is közreműködnek. Ennek következtében nehezen meghatározható, hogy ténylegesen mikortól tekinthető lezártnak az utódlási folyamat. Zavart válaszadást véltem felfedezni az utódok részéről a vállalkozáshoz való csatlakozás tekintetében, miszerint ez saját akaratból, vagy családi elvárásból történt. Az egyik vállalkozás esetében az utód visszagondolva pszichológiai nyomás eredményének tudja be a vállalkozáshoz való csatlakozást, míg az előd úgy véli, hogy ez az utód szabad akaratából történt. Ez a két eltérő reakció különösen elgondolkodtató kutatási eredményt jelentett számomra. Az interjúkészítések során választ kerestem a kérdésre, hogy az utódlási időszakban milyen jellegű konfliktusok merülhetnek fel az előd és az utód között. Itt leginkább a generációs különbségeken alapuló konfliktusforrások kerültek megemlítésre. Az innováció szükségessége a versenyképesség megtartásához az utódok szemszögéből nézve elengedhetetlen, az elődök viszont sok esetben elzárkóznak a nagyobb költségvetésű fejlesztésektől. A beruházási/fejlesztési hitelfelvétel szintén megosztó kérdés az elődök és az utódok között. A megkérdezett vállalkozások utódjai kifejezetten jó kapcsolatot ápolnak a belső érintettekkel, a velük való együttműködés az utódlási folyamat során sem okozott nehézséget. Ebben nagy mértékben szerepet játszik az, hogy az utódok többnyire gyermekkoruktól kezdve részesei a vállalkozásnak. Többen közülük a vállalkozás munkatársai szeme láttára nőttek fel. A kutatásomban szereplő aktuális vezetőknek rendkívül alacsony a szándéka a vállalkozás átörökítésére az őket követő generáció számára. Többnyire más utat képzelnek el nekik, és gyermekeik sem fontolgatják a vállalkozáshoz való csatlakozást. Ez a mai magyar családi vállalkozások tekintetében tükröz egy valós, fennálló problémát. Az interjúk során megfogalmazott utolsó kérdésemre, miszerint miben mérhető az átadás sikere, a vállalkozások utódai az alábbiak szerint vélekedtek: A vállalkozás tovább tud működni az addigi ütemében, és teljesítménye nem romlik. Volt, aki az utódlást követő fejlődés mértékét említette, és az is elhangzott, hogy az előd büszkeségében mérhető az utódlási folyamat sikere. Kutatásom végéhez érve további vizsgálandó területként fogalmaznám a családi vállalkozások utódlásának pszichológiai kérdéseit. Ezt leszűkítve, az alábbi címet adnám további kutatásomnak: Az elődök által helyezett pszichológiai nyomás az utód(ok)ra – a családi vállalkozáshoz való csatlakozás értelmében. Véleményem szerint ennek a témának a feltárása, pszichológiai értelemben vett vizsgálata kiváltképp tanulságos következtetéseket jelentene a jövőben mind a vállalkozások elődjei, mind utódjai számára. |
|---|