Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Other Authors: | |
| Format: | Thesis |
| Kulcsszavak: | épségizmus megváltozott munkaképesség rehabilitáció társadalmi modell védett foglalkoztatás |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/29207 |
| Abstract: | A dolgozat célja, hogy bemutassa a megváltozott munkaképességek helyzetét a munkaerőpiacon. Ehhez három fő kérdést határoztam meg, melyek megválaszolásához szakmai irodalmat vizsgáltam, illetve primer kutatást végeztem. Elsődlegesen azt vizsgáltam, hogy melyek azok a motivációs tényezők, melyek arra ösztönzik a vállalatokat, hogy alkalmazzanak megváltozott munkaképességűeket. A kutatás során az derült ki számomra, hogy az egyik fő indikátor a társadalmi felelősségvállalás, ezzel együtt pedig a példamutatás is megjelenik. A vállalatok fontosnak tartják, hogy munkahelyeket teremtsenek a megváltozott munkaképességűeknek, viszont nem az az elsődleges cél, hogy csak munkát adjanak nekik, elengedhetetlen, hogy az elvégzett munka értékteremtő is legyen. Ez főként a nyílt piaci foglalkoztatású munkahelyeknél játszik szerepet, hiszen itt ugyanazoknak az elvárásoknak kell megfelelniük, mint ép társaiknak, nem különböztetik meg őket egészségügyi állapotukra hivatkozva. Másrészt egyaránt ösztönzőleg hat a rehabilitációs hozzájárulás, amely megfizetését a vállalatok elkerülik azzal, hogy ha alkalmazotti állományuk 5%-a megváltozott munkaképességű abban az esetben, ha az összes foglalkoztatott statisztikai létszáma meghaladja a 25 főt. Ezzel kölcsönösen előnyökhöz jut a vállalat és a munkavállaló is. Harmadrészt pedig a kutatási eredmények azt igazolják, hogy a személyes tapasztalat szintén motivációs faktorként jelenik meg a vállalatoknál. A második fő terület, amely fókuszba került a dolgozatban, a HR rendszerek bemutatása, abban a vonatkozásban, hogy bemutassam milyen különbségek, illetve egyezőségek figyelhetőek meg a megváltozott munkaképességűek és ép társaik toborzásában és kiválasztásában. A kutatási eredmények azt igazolják, hogy versenypiaci körülmények között nem figyelhető meg sem pozitív, sem negatív diszkrimináció, egyenlő feltételek mellett pályáznak egy állásért, meg kell felelniük a munkakörben elvártaknak és szakmai kompetenciájuk a mérvadó kiválasztás során. Maga a rendszer vállalatokként eltérő, attól függően, hogy mi a vállalat profilja, de struktúrája hasonló. Ez követően a vizsgálat szempontja a megváltozott munkaképességűek beintegrálódása a vállalat életébe, fókuszba helyezve, hogy a vállalatok ebben, hogyan segítik őket, illetve a már ott lévő kollégákat. Ugyanis a kutatás során az derült ki számomra, hogy nem csak a megváltozott munkaképességűeket kell figyelembe venni, hanem a már a vállalatnál lévő kollégákat is. Hiszen társadalmunk nagy része nem megváltozott munkaképességű, így egy egészségkárosodott kolléga érkezése a vállalathoz szokatlan lehet, fontos, hogy a munkavállalók felkészültek legyenek. A vállalatoknál ma már egyre elterjedtebb az érzékenyítő, szemléletformáló tréningek megtartása a kollégák számára, ugyanis társadalmunk egyik nagy problémája, hogy kevés információval rendelkezünk a megváltozott munkaképességűekről, az ismeretlentől pedig a legtöbb ember tart. Ezen tréningek során a kollégák információt szerezhetnek arról, milyen az adott egészségkárosodással élni, illetve tájékoztatást kapnak arról, hogyan tudnak együtt dolgozni az illetővel, hogyan kommunikáljanak vele ha ez valamilyen a normától eltérő módon valósítható meg, például látássérült kolléga érkezésénél. Primer kutatásom során öt vállalat munkatársával készítettem interjút a kutatási kérdések megválaszolása céljából. Vezetőkkel készített interjúk mellett lehetőségem volt a munkavállalói oldalt is megvizsgálni, amit azért tartok fontosnak, mert számomra az derült ki, hogy ellentétek fedezhetőek fel a két oldal között. Megváltozott munkaképességűként korlátozottak a lehetőségeik az álláskeresésben és munkába állásban, így, ha sikerül állást találniuk kedvezőtlen körülmények között is inkább maradnak, csak azért, hogy munkájuk legyen. A megváltozott munkaképességűek erősen alul reprezentáltak a médiában, kevés szó esik róluk a mindennapi életben is, pedig egy fontos társadalmi réteget képeznek. Annak ellenére, hogy manapság egyre több vállalat kezdeményezi a foglalkoztatásukat még mindig sok a munkanélküli. Ahhoz, hogy a foglalkoztató munkahelyek száma növekedjen véleményem szerint a rehabilitációs hozzájárulás továbbfejlesztése lenne szükséges, még kedvezőbb feltételeket szabva, vagy az adó megnövelésével több vállalat lehetne bevonható. |
|---|