Globalizáció és luxusipar európai elitizmustól a divat világtérképéig
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | divat ellátási lánc - ellátó hálózat fenntarthatóság globalizáció luxusipar |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/35785 |
| Kivonat: | Dolgozatomban azt vizsgálom, hogyan hatott a luxusiparra a XX. század utolsó évtizedeiben elinduló, a divatipar ezen szegmensét is elérő gyártáskiszervezés (outsourcing) és a korábbi, szűk, helyi kliensekhez képest a külpiacok (főleg Ázsia) felé nyitás. Arra a kérdésre is keresem a választ, hogy milyen radikális, a luxusipart érintő változások jelentek meg akkor, és milyen aktuális, valamint jövőbeni tendenciákkal került szembe a szegmens napjainkban. Kutatásom során primer és szekunder kutatást egyaránt végeztem. Az általános és legfontosabb szakirodalmi források mellett folyóiratcikkekre, továbbá a szakértőkkel és iparági szereplőkkel készített mélyinterjúkra is alapozok. A szekunder források alapján ugyanis nem kapnánk pontos képet a témáról a luxusiparban különösen fontos, és a márkaértékben jelentős szerepet játszó országimázs és eredethatás (és ezáltal a „nem hivatalos”, a származási ország megjelölésével kapcsolatos visszásságok) miatt. A főleg európai gyökerekkel, és akár több mint 100 éves múlttal is rendelkező luxusházak „kulisszatitka” az ázsiai és közép- és kelet-európai országokba kiszervezett gyártás. Ennek – a nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek által, a cégek helyi, saját műhelyeiben történő gyártással szemben történő– a jelentős elmozdulásnak az egyik fő oka, hogy az 1980-as évek társadalmi mobilizációja révén egy új vásárlóréteg számára státuszszimbólummá váltak a luxustermékek. A cégek jelentős marketing-erőfeszítésekkel létrehozták az „It bag” jelenséget, a kézitáska kultuszát. Ugyanebben az évtizedben elindult egy konglomerációs folyamat is: a korábban családi vállalkozások élére az üzleti szférából érkező menedzserek jöttek. A márkák között egyre növekvő verseny, az újonnan nyíló piacokért vívott harc azonban egyre kiszolgáltatottabbá tette a korábban „válságálló” luxuscégeket a változó piaci, gazdasági környezetnek. Az időközben az európai könnyűipar leépítését célzó intézkedések – a fejlődő országok könnyűiparának támogatásával párhuzamosan – közepette a kiszervezés több luxusmárkánál a fennmaradás zálogát jelentette. Az elmúlt évtizedek fejleményei azonban sérülékennyé, „felhígulttá” és rendkívül diverzzé tették a szegmenst. Az aktuálpolitikai fejlemények, az átalakuló ázsiai piacok, a kereskedelmi háborúk korában és a divatipar környezetkárosító, kizsákmányoló gyakorlatának tudtában a márkákra egyre nagyobb nyomás nehezedik a transzparens, fenntartható, etikus működés tekintetében. |
|---|