Énerő coaching egészségügyi dolgozók részére
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | coaching csoportos coaching egészségügy egyéni coaching énerő rezíliencia teamcoaching |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/37952 |
| Kivonat: | A dolgozatom első része a coaching átfogó módszertani bemutatásával foglalkozik, míg a második fele egy konkrét coaching programon keresztül kívánt választ adni a hipotézisben megfogalmazott kérdéseimre. A coaching jelenlegi Magyarországi helyzetét hűen tükrözi az tény, hogy a definíciója megadásánál nem csak azt kellett megfogalmaznunk, hogy mi a coaching, hanem azt is, hogy mi nem. Írásomban módszertani oldalról vizsgáltam az egyéni, a csoportos és teamcoachingot külön-külön és összehasonlítva is, majd egy komplex megközelítésű, csoportos, team és egyéni coachingot is tartalmazó Énerő programon keresztül mutattam be az egészségügyi középvezetők elkeserítően nehéz helyzetét és elkötelezett részvételét a coachingban. A program sikerét leginkább az bizonyítja, hogy mind a programban résztvevők részéről, mind a kórházi vezetéstől érkező visszajelzések igazolták a pozitív irányú elmozdulást. A résztvevők képessé váltak egymás és a vezetés helyzetének megértésére és elfogadására, korábbi konfliktusok rendezésére. A program végére igazi csapat kovácsolódtak, melybe visszatért az őket összekötő, újra felidézett és előhívott kapocs, a beteg támogatásának vágya, az egészségügyi iránt érzet szeretett ismét. Egy olyan helyzetben váltak ismét társakká, amikor már erre esélyt sem adtak, azzal a felismeréssel gazdagodtak, hogy támaszkodhatnak egymásra. Amikor ezt a programot megálmodtuk, eszünkbe sem jutott, hogy néhány hónap múlva a világ döbbenten áll le a pandémia miatt és, hogy ezek nélkül a szakemberek nélkül esélyünk sincs, hogy túléljünk egy ilyen világ járványt. Azt tudtuk, hogy az egészségügyi szakembereknek, függetlenül attól, hogy óriási terhekkel kell megküzdeniük, nagyon alacsony a társadalmi elismertsége. Nagyon rossz körülmények között, megalázóan alacsony bérért állnak helyt a betegellátás során. Jellemzően náluk csapódik le a páciensek minden fájdalma, kétségbeesése és dühe, ami sokszor jogosnak is mondható. Eszköztelen harcukban, csak vesztesek lehetnek, így nem csodálható, hogy sokuk a kiégés szélén táncol. Ebbe a szívszorító helyzetbe robbant be pandémia, mely bár óriási fizikai és mentális terhet hozott, azt is igazolta, hogy ha szükség van rá, hatalmas terheket is képesek elvinni. Úgy vélem nagyon fontos lenne, minél több segítséget kapjanak ahhoz, hogy mentálisan felerősödjenek. Én a magam részéről a kreditpontos továbbképzésünkkel és reményeim szerint az ismét megtartható Énerő programunkkal szeretnék hozzájárulni mindehhez. |
|---|