A közösségimédia-használat a fiatal felnőttek mindennapi életében a pandémia előtt és alatt
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | hatások ifjúság koronavírus-járvány (COVID-19) közösségimédia pandémia |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/41591 |
| Kivonat: | Röviden összefoglalva, a Z generáció tagjainak nevezhetjük azokat a személyeket, akik 1995 és 2009 között látták meg a napvilágot – ez vitatható, különböző források, különböző dátumokat jelölnek meg. Például a Pew Research Center adatai szerint a Z generációba azok tartoznak bele, akik 1997 és 2012 között születtek. Ők, már az internet és a közösségi média birodalmában nevelkedtek, ebben az online térben folyó világban szocializálódtak. Marc Prensky amerikai oktató, előadó és szerző, őket nevezte 2001-ben, egy cikkében „digitális bennszülöttek”-nek. A korábbi generációktól eltérően, szükségük van a folyamatos stimulációra, melyet részben a virtuális világból, részben a való világból tudnak megszerezni. Tekintve, hogy ők már ebben a világban nevelkedtek, és az ő életükre van legnagyobb hatással a közösségi média jelenléte – az állandó stimulusok és meg nem szűnő behatások – a gondolkodásmódjuk is teljesen más, mint a korábbi generációké. A 2020-ban világjárvánnyá nyilvánított járvány, a COVID-19, azonban ezeket, a Z generáció számára elengedhetetlen stimulusok egy részét – a személyes interakciókat, egy kellemes sétát a parkban, egy mozizást pár haverral – a lezárások és karanténok által kivágta az életükből, ellehetetlenítve azok organikus megszerzését, így ezeket csak az online tér által nyújtott közösségimédia révén tudták megszerezni. Kijelenthetjük tehát, hogy a közösségimédia elengedhetetlen a Z generáció számára. Egy, a GWI által 2022-ben lefolytatott kutatás során, az eredmények azt mutatták, hogy egy átlagos Z generációs személy, napi nyolc órát tölt közösségimédián szörfölve. A túlzott közösségimédia-használat káros az emberi szervezetre, – legyen itt szó például olyan mentális problémák kialakulásáról, mint a depresszió (Brailovskaia és Margraf, 2020) – a napi még egészséges használati idő, nagyjából 1 óra körül mozog. A pandémia alatt, főleg a fiatalok körében, a társas kapcsolatok hiánya túlzott közösségimédia-használattal párosult. Számos tanulmány készült arról, hogy a megfelelő szociális kapcsolatok hiányában szenvedő személyek egészsége rosszabb (Brummett et al, 2001), valamint azt is, hogy azok a személyek, akik kevésbé vonják bele magukat társas kapcsolatokba, hamarabb halnak meg, mint azok a társaik, akik nem (House, Landis, és Umberson 1988). Szakdolgozatom fő fókusza tehát, a fiatal felnőttek közösségimédia-használata lett a pandémia alatt, valamint, hogy hogyan változott – ha változott – a pandémia előtti időszakhoz képest. Kutatásom során szeretnék választ találni számos kérdésre. Milyen hatással volt a pandémia alatti közösségimédia-használat a fiatal felnőttek életére? Inkább pozitív, vagy negatív hatást gyakorolt? Könnyebbé vált tőle a világjárvány „elviselése”, vagy rontott annak megélésén? Megváltoztatta azt, hogy milyen platformokat használt a célcsoport? És ha igen, akkor milyen használati célra használták őket? |
|---|