A szerb-magyar kulturális kapcsolatok néhány kérdése, különös tekintettel a Magyarországon működő szerb oktatási és kulturális intézmények tevékenységére.
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | diplomácia kulturális diplomácia kultúra szerb-magyar kapcsolat Szerbia |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/44056 |
| Kivonat: | A Magyar Országgyűlés 1993-ban elfogadta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt, amellyel Magyarország hivatalosan tizenhárom nemzeti kisebbség államon belüli létezését ismerte el. A szerb nemzetiség a törvényben elismert kisebbségek egyike. A szerb nemzeti kisebbség Magyarországon való megjelenése azonban egészen a középkorra vezethető vissza. Ekkor kezdődött el a szerbek bevándorlása az országba, számuk különösen a török megszállás ideje alatt fokozódott. A magyarországi szerbek ingadozó létszámát a népszámlálási adatok alátámasztják, azonban az 1990-es években bekövetkezett események, mint például Jugoszlávia felbomlása következtében megnövekedett a vizsgált kisebbség száma Magyarországon, illetve elkezdődött egy új migrációs hullám, amely napjainkban, a XXI. század elején is tart. Ezen információk tudatában felmerül a kérdés, hogy az országban élő, növekvő számú szerb kisebbségnek milyen lehetősége van a kultúrájának ápolására és az identitása megőrzésére. Arra kerestem választ a kutatás során, hogy mennyire tudják ápolni az országban élő szerbek a hagyományaikat a Magyarországon működő kulturális és oktatási intézmények által, milyen lehetőségek állnak a rendelkezésükre, illetve, hogy mennyire élnek ezekkel a lehetőségekkel. Elegendőek-e az országban lévő oktatási és kulturális intézmények a Magyarországon élő szerb kisebbség számára? Az országban lévő kulturális intézmények elhelyezkedésüket tekintve hol találhatóak? A szerb‑magyar kapcsolat erősödött-e az utóbbi időben, ha igen, akkor ez miben mutatkozik meg, minek volt köszönhető illetve mi várható a jövőben a két nemzetiség együttműködését tekintve? Magyarországon van-e elegendő számú, megfelelő képesítésű szerb pedagógus és tanító? Ha nincsen, hogyan oldják meg ennek hiányát? A kutatás során egyaránt alkalmaztam a kvalitatív és a kvantitatív kutatási módszereket. Strukturált kérdőíves kutatással mértem fel a válaszadó magyarországi szerbek véleményeit, elégedettségeit és esetleges javaslataikat az országban folyó kulturális és oktatási lehetőségekről illetve azok kihasználtságáról. Mélyinterjút készítettem Magyarország szerb követ‑tanácsosával, a Csongrád‑Csanád és Pest megyében működő néhány szerb kulturális intézmény igazgatójával, továbbá a kulturális együttműködésben érintett személyekkel. A téma aktualitásának okán beszélgetést folytattam az egyik Magyarországon lévő szerb oktatási intézményben munkát vállaló szerb állampolgárral is. A szakdolgozatban lévő következtetéseket az elkészített interjús anyagokra, a kérdőív eredményére, saját tapasztalataimra illetve az irodalomjegyzékben felsorolt szakirodalmakra alapoztam. Kutatásom várhatóan rámutat, hogy a két ország politikai viszonyának javulása a kulturális együttműködésben is megmutatkozik. A Magyarországon lévő szerb oktatási és kulturális intézmények elegendőek az országban élő szerbek számára a kultúrájuk ápolása tekintetében. Azonban ahhoz, hogy a szerb kultúra fennmaradjon az országban, a fiatal generáció bevonása szükséges. |
|---|