Fizikai fogyatékossággal élő munkavállalók helyzete a munkaerő piacon. A munkaerőpiaci beilleszkedést támogató- illetve hátráltató tényezők.
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | 21. század fogyatékkal élők fogyatékosság(ok) munkavállalás társadalmi beilleszkedés |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/45014 |
| Kivonat: | Dolgozatomban a fizikai fogyatékossággal élők nyílt munkaerőpiaci beillesztésének hazai helyzetét vizsgálom. A fogyatékossággal élők csoportján belül a mozgás-, hallás- és látássérüléssel élők helyzetére koncentrálok. A beilleszkedésüket, sikeres foglalkoztatásukat támogató- és hátráltató tényezőket keresem. Feltételezésem szerint a legnagyobb hatással az infrastruktúra, a közösségek és az oktatás van a folyamatra. A szakirodalom áttekintése mellett fókuszcsoportos interjúkon keresztül igyekeztem többet megtudni a témáról. Interjúalanyaimat két, a szakmában elismert alapítvány együttműködő partnerei közül választottam ki. Alanyaim között vannak fizikai- és szellemi munkakörben foglalkoztató cégek, olyanok, akik a szoftveripart és olyanok is, akik a nehézipart képviselik. Közülük a legtöbben 4-5 év tapasztalattal rendelkeznek a témában, de van olyan is, aki több mint 30 éve foglalkozik fogyatékossággal élők foglalkoztatásával. Az interjúk egy- vagy másfél órát vettek igénybe, melyek során az általános kérdéseken túl beszéltünk, a hazai infrastruktúra támogatásairól, az akadálymentesítés fontosságáról, a cégek belső folyamatainak kialakításáról és a felek oktatásának szerepéről. A dolgozatom végére kialakult kép azt mutatja, hogy a legfontosabb tényezők az akadálymentesítés, a kommunikáció. Jelentős szerepe van továbbá a szintfelmérésnek és a speciális továbbképzéseknek, átképzéseknek a megfelelő tudás megszerzése érdekében. Sokat jelent a felek közti kommunikáció megkönnyítésében egy köztes segítő jelenléte és rendszeres törődése, sok esetben akár egy szociális munkás foglalkoztatása is indokolt lehet. Összességében elmondható, hogy a gazdasági szereplőknek sokat kell tanulniuk a fogyatékossággal élők sajátosságairól és félre kell tenniük a korábbi sztereotípiákat, hogy ez egy gyümölcsöző együttműködéssé tudjon válni. A törvényhozók részéről a források hatékonyabb elosztására lenne szükség, hogy az alapítványi szinten megfelelően tudjon hasznosulni. |
|---|