A pandémia kommunikációja a munkahelyen
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | koronavírus-járvány (COVID-19) mentális egészség pandémia rendőrségi feladatok vállalati kommunikáció |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/53144 |
| Kivonat: | A koronavírus (SaRS-CoV-2) 2020 januárjában indult Kínából. A vírus – a kínai járványügyi intézkedések ellenére- rövid idő alatt átlépte Kína határait, és halálos áldozatokat szedett világszerte. 2020. március 11-én az Egészségügyi Világszervezet (WHO) pandémiává, világjárvánnyá nyilvánította a járványt, és felszólította a világ országainak vezetőit a sürgős cselekvésre a járvány megfékezése érdekében. 2020. március 11-én Magyarország Kormánya is veszélyhelyzetet hirdetett. Mivel a koronavírus ellen ekkor még nem létezett hatásos oltóanyag a vírus elleni védekezés legfontosabb eszköze a fertőződés terjedésének lassítása, fékezése volt. Ennek érdekében sorra születtek meg azok a kormányzati intézkedések, amelyek az embereket távolságtartásra és izolációra kötelezték. A koronavírus terjedése elleni intézkedések jelentős mértékben átalakították a munkavégzés rendjét, valamint a kommunikáció módjait. A különböző vállalatok, illetve szervezetek külső és belső kommunikációjának fókuszába a felelős cselekvés, valamint a munkavállalók biztonsága került. A munkavállalókat – a kormányintézkedésekkel összhangban – igyekeztek minél inkább távol tartani, elszigetelni egymástól egészségük megőrzése, valamint a munkavégzés folyamatossága, a szervezetek folyamatos működésének biztosítása érdekében. Ahol a munkakör lehetővé tette, a munkavállalókat távmunkára (home office) állították át, a közvetlen kommunikáció helyett pedig az infokommunikációs eszközök alkalmazására tértek át. Az addig élőszóban, személyes jelenléttel bonyolított kommunikációs alkalmak (értekezletek, megbeszélések, meetingek) az online térbe helyeződtek át. A közvetlen kommunikáció helyét- ahol csak lehetett –közvetett kommunikációs helyzetek vették át, amelyekben a kommunikációs partnerek nem egy helyen tartózkodnak, a hangot és a képet pedig kamerával ellátott technikai eszközök közvetítik. Azokban a munkakörökben, ahol ez nem volt lehetséges, a munkavállalókat maszkviselésre, a higiénés, illetve a távolságtartásra vonatkozó szabályok szigorú betartására kötelezték. Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy a pandémia következtében kialakult helyzet, a járvány megfékezése érdekében hozott intézkedések hogyan hatottak a munkavégzésre, valamint a kommunikációra. Arra is kitérek, hogy hogyan befolyásolták a munkavállalók mentális egészségét a munkavégzés és a kommunikáció változásai. Kutatási kérdéseim megválaszolásához dolgozatomban kvalitatív módszereket alkalmaztam. Releváns szakirodalmak elemzésével, valamint egy speciális szakterület vezető beosztású képviselőjével készített mélyinterjú eredményei alapján arra az eredményre jutottam, hogy a pandémia az általam vizsgált területeken jelentős hatást fejtett ki. A munkavégzés módjának, valamint a kommunikáció átalakulásának hatásai jelentkeztek a munkavállalók jóllétének, illetőleg mentális egészségének alakulásában. Bár kutatásom semmiképpen nem reprezentatív, valamint nem is elemzés, csupán leírás, eredményei mégis alátámasztják a megfelelő kommunikáció, a személyközi kapcsolatok, a munkahelyi társas támogatottság eddig ismert összefüggéseit. Ahogyan azt is, hogy a munkavállalók mentális egészségének megőrzése kiemelt fontosságú feladat a szervezetek életében. |
|---|