Az Arktisz tengeri átjárói a globális kereskedelemben
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | éghajlatváltozás hajózás katonaföldrajz nemzetközi kapcsolatok nemzetközi kereskedelem |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/58674 |
| Kivonat: | A vízi szállítás fajlagosan a legolcsóbb szállítási mód, környezetkímélő és teherbírás szempontjából is a legjobb tulajdonságokkal bír, emiatt a legtöbb áru szállításakor ezt a szállítási módot választják. A hosszú távolságokra történő áruszállításban többnyire tömegáruk megmozgatásáról van szó, így gyakran csak a hajók felelnek meg ennek a célnak. Azonban komoly hátránya a hosszú szállítási idő, emiatt csak abban az esetben használható, ha a rakományok nem teljesítési idő érzékenyek.A világkereskedelem túlnyomó része az Európai Unió, az Egyesült Államok és Kína között zajlik, ezért nem meglepő, hogy az őket összekötő tengeri útvonalak a legforgalmasabbak. A rajtuk található különösen fontos fojtópontok (Panama-csatorna, Szuezi-csatorna, Malaka-szoros) gyakran túlterheltté vállnak a tömeges hajóforgalom miatt. Ennek következtében a tranzit idő és az átkelés díja jelentősen megnövekedhet. Egyre fontosabbá válik az alternatív útvanalak keresése a hajózási társaságok számára, amelyhez új lehetőségeket nyithat a sarki jégsapkák olvadása.A klímaváltozás következtében évről évre hosszabb időre válnak hajózhatóvá az arktiszi tengeri átjárók. Napjainkban egyre népszerűbb téma ezeknek az új lehetőségeknek a potenciális kiaknázása, amelyek rövidebb és kevésbé zsúfolt útvonalakat helyeznek kilátásba, ilyen módon hatást gyakorolva a világkereskedelmi útvonalak átalakulására. Az Arktisz hajózásra alkalmas területein 4 útvonal van számontartva: Északkeleti-átjáró, Északnyugati-átjáró, Transzpoláris útvonal és Arktikus híd. Ezek közül kiemelt jelentőséggel bír az Északkeleti-átjáró, mivel a hajóforgalom túlnyomó részben ezen az útvonalon koncentrálódik.Hipotézisem szerint az arktiszi útvonalak, különösen az Északkeleti-átjáró idővel megfelelő alternatívát nyújthatnak a délebben fekvő konvencionális útvonalak helyett. Ahhoz, hogy a hipotézist megvizsgáljam, az alábbi kutatási kérdésekre keresem meg a választ. A kutatás fő kérdése: Tudnak-e az arktiszi útvonalak megfelelő megoldást nyújtani a túlterhelt tengeri fojtópontok tehermentesítésére? A fő kérdés megválaszolására két alkérdés lett meghatározva. Az első: Az Arktisz természeti, és geopolitikai viszonyai, illetve a rendelkezésre álló technológia lehetővé teszik-e az útvonalak használatát széleskörben? A második: Az útvonalak hosszútávú használata gazdaságilag kifizetődő-e? |
|---|