Közép-Európa és Marokkó kapcsolatai
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | diplomácia gazdaságdiplomácia Közép-Európa Marokkó visegrádi országok |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/59214 |
| Kivonat: | Marokkó évtizedek óta stratégiai prioritásként kezeli, hogy minél szélesebb nemzetközi támogatást szerezzen Nyugat-Szahara feletti szuverenitási igényének elismeréséhez. Mivel a terület státusza vitatott, Rabat számára diplomáciai és politikai szempontból kulcsfontosságú, hogy ne csak szomszédai, hanem távoli országok, Afrikától Latin-Amerikán és Ázsián át Európáig is támogassák álláspontját. Igyekeztem áttekinteni miként használja Marokkó a diplomáciai elismeréseket szuverenitása igazolására, milyen szerepet töltenek be ezek a támogatások az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon, milyen geopolitikai érdekeket szolgál a nagyhatalmak és regionális hatalmak kiállása, valamint milyen eszközökkel igyekszik Marokkó ösztönözni e távoli országok támogatását, valamint miért fontos számára a közép-európai térség felé való nyitás és az intenzív diplomáciai kapcsolatok ápolása. Marokkó nem pusztán elvi alapon várja el a távoli országok támogatását, aktívan tesz is annak érdekében, hogy érdekeltté tegye őket a marokkói-párti álláspontban. Számos gazdasági, kulturális és politikai eszközt alkalmaz ennek érdekében. Marokkó a klasszikus diplomáciai eszköztárat sem veti meg. Szükség esetén egyéni alkukat köt, például bizonyos karibi vagy csendes-óceáni miniállamok esetében felmerült, hogy Marokkó anyagi támogatásáért cserébe szakították meg a kapcsolatot a Szaharai Arab Demokratikus Köztársasággal (hasonlóan ahhoz, ahogy Tajvan és Kína vetélkedik a kis államok elismeréséért). Ha a lágy meggyőzés nem válik be, Marokkó drasztikusabb nyomásgyakorláshoz is hajlandó folyamodni, ahogy a spanyol példa mutatta a migrációs hullám tudatos gerjesztésével. Az Európába irányuló migráció, a terrorizmus elleni együttműködés, valamint a mediterrán térség biztonsága mind olyan terület, ahol Marokkóval való jó viszony elengedhetetlen a nyugati és regionális országoknak. Ezt Rabat tudatosan kommunikálja. Partnereinek választás elé állítása nélkül is érezteti, milyen előnyökkel jár a támogatásuk és esetleg milyen kellemetlenségekkel a szembenállásuk. Az eredmény az, hogy mára a nemzetközi közösség jelentős része Rabat elképzelését támogatja a megoldásra, ha magát a marokkói szuverenitást nem is ismeri el nyíltan. Marokkó e globális támogatói hálózatot saját sikerének tartja és bizonyítékként használja fel arra, hogy a Nyugat-Szahara ügyében az ő álláspontja élvezi a nemzetközi realitások talaján álló többség bizalmát. A diplomáciai-külpolitikai presztízsen túl stratégiai erőforrások (foszfát, halászat, földrajzi pozíció) és a nemzeti identitás kérdése is ezen nemzetközi támogatottság függvényében dőlhet el. Levonható az a következtetés, hogy Marokkó számára kifizetődő volt a távoli szövetségesek megnyerése és minden jel arra utal, hogy ezt a diplomáciai stratégiát a jövőben is folytatni fogja a teljes győzelem, azaz Nyugat-Szahara nemzetközi jogi elismertetése, a XXI. századi Le Garnd Maroc létrejötte érdekében. |
|---|