| Kivonat: | Az Európai Unióban a reformokat sürgetők hangja egyre erőteljesebbé vált az elmúlt években, a helyzetet pedig csak fokozta a 2015-ben kicsúcsosodó menekültválság. Az elmúlt, közel négy évben az európai politika központi kérdése: miként lehet átalakítani az EU jelenlegi preföderális rendszerét, hogy az elfogadható legyen az „Európai Egyesült Államok”, vagyis a mélyebb integrációt sürgetők, és a „nemzetek Európája”, vagyis a laza kormányközi együttműködést támogatók számára is. A 2019-es európai parlamenti választás, ha végérvényesen nem is döntötte el a kérdést, minden bizonnyal irányt szab majd a reformoknak. A megvalósítás azonban generációkon átívelő feladat. Éppen ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni a fiatalok véleményét. Úgy gondoljuk, egyre aktuálisabb az alapkérdésünk: a politikai döntéshozók mellett, hogyan gondolkodnak Európa jövőjéről a fiatalok, és mit várnak az Európai Uniótól? Úgy gondoltuk, a magyar fiatalok többsége inkább elfordul a politikától, ahelyett, hogy megpróbálná megérteni a bonyolult összefüggéseket. Egy tavaly végzett kutatás (Boros & Laki, 2018) is megerősített ebben bennünket, amely szerint hazánkban a 30 éven aluliak aránya az aktív szavazók között csupán 17%, míg a passzívaknál ez az arány már 24%. Egy korábbi ifjúságkutatás szerint (Bognár & Szabó, 2017) a magyar fiatalok jelentős hányada úgy gondolja, nincs beleszólása a politikába, sőt a hallgatók egyharmada úgy érzi, nem nyilváníthat negatív következmények nélkül véleményt (a kormányzattal szemben), ami nyilvánvalóan korlátozza politikai aktivitásukat. Ezért is vált számunkra különösen fontossá, hogy a politikai döntéshozók sakkjátszmáinak feltárása mellett megvizsgáljuk a magyar fiatalok viszonyát, gondolkodását és elvárásait is az Európai Unióval kapcsolatban. |
|---|