| Kivonat: | A rendszerváltás éveiben újra indított falusi turizmus meghatározásában, vonzerőjében fontos szerepet kapott a magyar falvak néphagyományt felelevenítőtörekvése. A falvak élelmiszertermelő tevékenységéhez olyan események kapcsolódtak, amelyek megismerése a városi emberek számára turisztikai vonzerőt jelentettek. A társadalmi, gazdasági fejlődés azonban mára jelentős változást eredményezett és mind az árutermelésben mind az ehhez kapcsolható hagyományőrzésben teljes átalakulás figyelhető meg. A falvak földtulajdonanéhánygazda birtokábakoncentrálódott,míg a termesztett növényi kultúrák száma drasztikusan csökkent. Ezzel együtt a gazdálkodáshoz köthető néphagyományok száma is fogyóban van. Indokolt tehát, hogya falusi hagyományokra épülő,közösségformáló falusi turizmus újragondolásáta figyelem központjába állítsuk. Az elmúlt 30 év kutatási eredményei azt mutatják, hogya falusi turizmus népi értékeinek megőrzése nem kapott elegendő figyelmet. A fejlesztések elsősorban a szállásfejlesztést preferálták és a hagyományápolás háttérbe szorult.Fontos tehát, hogy az újragondolást tettek kövessék és az elődeink által ránk hagyott természeti, szellemi, kulturális örökségünket megőrizzük. A kutatás azoknak a hiányosságoknak a feltárását tartotta szem előtt, amelyek a jelen helyzet kialakulásához vezettek és igyekezett megoldást találni a sikeresen újra indított falusi turizmus túlélési esélyeinek növelésére. A még élő hagyományok megóvása nemzeti kincsként kezelendő, amely biztosítani tudja a falvak turisztikai vonzerőjét, a közös gondolkodáson alapuló falusi közösségek továbbélését! A falusi turizmus kínálatának tematizálása, és egy eredményesebb marketing tevékenység nagyobb turistaérkezést generálna, hozzájárulhatna a hátrányos helyzetű vidéki térségek felzárkóztatásához, a fenntarthatósági célok eléréséhez |
|---|