Civilizáció-elméleti megközelítések és nemzetközi kapcsolatok
Elmentve itt :
| Szerzők: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Budapesti Gazdasági Egyetem
2024
|
| Sorozat: | Business & Diplomacy Review
2 No. 2 |
| Tárgyszavak: | |
| Kulcsszavak: | civilizáció-elméletek nemzetközi kapcsolatok kultúraközi kapcsolatok szuverén államok racionalizálódás a történelemben |
| Online Access: | http://publikaciotar.uni-bge.hu/2382 |
MARC
| LEADER | 00000nab a2200000 i 4500 | ||
|---|---|---|---|
| 001 | publ2382 | ||
| 005 | 20241220100711.0 | ||
| 008 | 241220s2024 hu o 000 zxx d | ||
| 022 | |a 3004-0116 | ||
| 040 | |a BGE Publikációtár Repozitórium |b hun | ||
| 100 | 1 | |a Sáringer János | |
| 245 | 1 | 0 | |a Civilizáció-elméleti megközelítések és nemzetközi kapcsolatok |c Sáringer János |h [elektronikus dokumentum] |
| 260 | |a Budapesti Gazdasági Egyetem |c 2024 | ||
| 300 | |a 7-28 | ||
| 490 | 0 | |a Business & Diplomacy Review |v 2 No. 2 | |
| 520 | 3 | |a A szuverén államok kapcsolatainak különböző elemzési módszerei azóta léteznek, mióta vannak modern szuverén államok, vagy legalábbis azok valamiféle előzményei. Megtaláljuk ezt a modern kor hajnalán Jean Bodinnél (Hat könyv a köztársaságról, 1576), illetve Hugo Grotiusnál (A háború és a béke jogáról, 1625), de ugyanígy jelen van a probléma Thomas Hobbes századokon át meghatározó művében (Leviatán, 1651), illetve John Locke különböző munkáiban. E tekintetben talán a legfontosabb két további, 20. század előtti fejleményt Immanuel Kant (Az örök béke, 1795), és Georg Wilhelm Friedrich Hegel (A jogfilozófia alapvonalai, 1820) munkái jelentik. A 20. században azután e tekintetben elindult egy folyamatos, és egyre inkább tudományos jellegű építkezés, kezdetben erőteljesen metafizikai jellegű civilizáció-elméleti próbálkozásokkal, amelyek immár nagyobb kulturális alakzatokat és államközi kapcsolatrendszereket tekintettek át, és amelyek közül a legjelentősebb talán Oswald Spengler, A nyugat alkonya c. műve (1918, 1920). Később az ilyen jellegű átfogó kísérletekben a metafizika felhangok egyre tompultak, mint például Norbert Elias A civilizáció folyamata c. munkájában (1939), Arnold J. Toynbee Értekezés a történelemről c. 12 kötetes művében (1934-1961), valamint Henry Kissinger A történelem értelme c. dolgozatában (1950). Azután, a jelenkorhoz közelítve, mind módszerükben, mind szemléletmódjukban az újabb és újabb vonatkozó kísérletek egyre szakszerűbbek lettek (Francis Fukuyama, A történelem vége és az utolsó ember, 1992, Samuel Huntington, A civilizációk összecsapása, 1996, Niall Ferguson, Civilizáció: A Nyugat és a többiek, 2011). Elemzésünkben azt próbáljuk megmutatni, hogy ezek a kísérletek egy jellegükben is folyamatosan változó történelem jelenségegyüttesre próbáltak reflektálni, mindegyiknek van valamiféle, sok esetben (bár nem mindig) egymással is kompatibilis igazságmagja; és hogy a történelemben a racionalizálódás és adott esetben a morális tekintetben is erőteljesebb felelősségvállalás folyamatai, bár nem teljesen egyenesvonalúan, de azért valamennyire érvényesülnek. | |
| 650 | 4 | |a társadalomtudományok | |
| 695 | |a civilizáció-elméletek | ||
| 695 | |a nemzetközi kapcsolatok | ||
| 695 | |a kultúraközi kapcsolatok | ||
| 695 | |a szuverén államok | ||
| 695 | |a racionalizálódás a történelemben | ||
| 700 | 1 | |a Marosán Bence Péter |e aut | |
| 856 | 4 | 0 | |u https://publikaciotar.uni-bge.hu/id/eprint/2382/1/04%20S%C3%A1ringer%20-%20Maros%C3%A1n.pdf |z Dokumentum-elérés |