Ipar 4.0 a digitalizáció és az automatizáció vállalati és iparági kihívásai – A munkaerőpiac változásai és lehetőségei

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Kulin Zsombor Zsolt
További közreműködők: Eckert Bálint
Hoffer Zoltán
Dokumentumtípus: Diplomadolgozat
Kulcsszavak:automatizáció - automatizálás
digitalizáció
ipar
ipari forradalom
munkaerőpiac
robotok
Online Access:http://dolgozattar.uni-bge.hu/58235
Leíró adatok
Kivonat:A 21. század egyik legmeghatározóbb gazdasági és technológiai jelensége az ipari digitalizáció, amely alapjaiban formálja át a gyártási folyamatokat, a vállalati működést és ezzel együtt a munkaerőpiac szerkezetét. A digitalizáció, az automatizálás, a mesterséges intelligencia, az IoT (Internet of Things) és a robottechnika integrációja nem csupán technológiai előrelépést jelent, hanem mélyreható társadalmi és gazdasági következményekkel jár. E szakdolgozat célja az ipari digitalizáció munkaerőpiacra gyakorolt hatásainak feltárása, különös tekintettel a munkakörök átalakulására és a képzettségi követelmények változására. Egyes munkakörök megszűnnek, mások teljesen átalakulnak, miközben új, eddig nem létező szakmák jönnek létre. A dolgozat alapját nemzetközi és hazai szakirodalmi források, szakcikkek és empirikus kutatások képezik, amelyek segítségével átfogó képet kaphatunk arról, hogyan hat a digitalizáció a munkahelyek megszűnésére és keletkezésére, illetve milyen képességek és tudásterületek kerülnek előtérbe a jövő munkaerőpiacán. A szakdolgozat elemzését primer kutatás is szinesíti, amely két részből áll. Az első egy online társadalmi kérdőív, amelynek célja annak feltérképezése volt, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a robotokhoz és a mesterséges intelligenciához, illetve milyen véleménnyel vannak ezek munkahelyi jelenlétéről. Kvalitatív kutatás keretében strukturált interjúk készültek ipari digitalizációval foglalkozó szakemberekkel, valamint egy munka-pályatanácsadó szakpszichológussal. Az ipari szakértők részletesen beszámoltak arról, hogyan alkalmazzák a digitális technológiákat saját szakterületükön, milyen kihívásokkal találkoznak, és hogyan látják a jövő munkahelyeit. A szakpszichológus ugyanakkor rávilágított arra, hogy a változások nemcsak technikai, hanem emberi oldalról is kihívásokat jelentenek: a bizonytalanság, a kiégés veszélye, illetve az alkalmazkodási nehézségek mind olyan tényezők, amelyekkel foglalkozni kell, ha hosszú távon fenntartható munkaerőpiacot szeretnénk kialakítani. A kutatás külön figyelmet fordít arra, hogy a technológiai fejlődés miként érinti a különböző foglalkoztatotti csoportokat (pl. alacsonyan és magasan képzettek), valamint milyen szerepet játszanak az oktatási rendszerek, az átképzési programok és a munkaerőpiaci politikák a digitális átállás társadalmi hatásainak mérséklésében. Az elemzések rávilágítanak arra, hogy bár az ipari digitalizáció jelentős mértékben hozzájárulhat a termelékenység növekedéséhez és új gazdasági lehetőségek megnyitásához, egyidejűleg kihívásokat is teremt: növeli a munkaerőpiaci polarizációt, új típusú munkahelyi bizonytalanságot idéz elő, és mélyítheti a digitális szakadékot. Az eredmények arra utalnak, hogy a sikeres adaptáció kulcsa a proaktív munkaerőpiaci és oktatási intézkedésekben, valamint a vállalati szintű tudatos változásmenedzsmentben rejlik. A dolgozat végső következtetése az, hogy az ipari digitalizáció nem csupán technológiai, hanem társadalmi kérdés is. A siker kulcsa az, hogy az emberek ne csupán elszenvedői, hanem aktív alakítói legyenek a változásoknak. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő oktatási háttér, az alkalmazkodóképesség fejlesztése, valamint a társadalmi párbeszéd erősítése. Az ipari digitalizáció tehát nem a munkaerő végét, hanem annak új korszakát jelenti, amelyben az emberi készségek és a technológia együtt formálják a jövőt.